„Aki zarándokol, jó úton van”

A Veszprém-Főegyházmegyei Karitász 2024.09.20-21-én kétnapos zarándoklatot szervezett a Főegyházmegyében szolgáló önkéntesei számára. A budapesti Sziklatemplomban jártak, ahol ft. Szijártó László, lelki igazgató kiemelte a nők szerepének, feladatainak fontosságát az egyházban és az egyházi szolgálatokban.

Pénteken délelőtt a budapesti Sziklatemplomban szentmisével kezdődött a zarándoklat, ahol ft. Szijártó László, lelki igazgató kiemelte a nők szerepének, feladatainak fontosságát az egyházban és az egyházi szolgálatokban. A szentmisét követően Csóka János, pálos szerzetes atya beszélt a Sziklatemplom történetéről, a pálosok szolgálatáról.

Délután érkezett a zarándok csapat a máriabesnyői Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Házba, ahol a délutáni lelkigyakorlaton a lelki igazgató a személyes meghívás szerepét emelte ki, hiszen a Jóisten számára nincs tömeg, hanem személyek vannak, így személyes meghívásunk is személyreszabott. Az Úr rajtunk keresztül szólít meg másokat, viszont nem szabad feladni a feladatot, amit ránk bízott. A lelkigyakorlat során a résztvevők megosztották egymással, hogy mikor, hol történt az Ő meghívásuk, ki volt annak eszköze. A szombat reggeli lelkigyakorlat során az önkéntesek a lelki igazgató segítségével azokra a kérdésekre keresték a választ személyes életükben, szolgálatukban, hogy hol a mi helyünk a teremtésben, az egyházban, mi a feladatunk? Ki nekünk a názáreti Jézus? Szavainkban, gondolatainkban, cselekedeteinkben neki engedünk-e teret? Amikor nehézséggel, gondokkal küzdünk, odafigyelünk-e, hogy ne az én akaratom, hanem a Mennyei Atya akarata teljesüljön. Ebben példa számunkra a Boldogságos Szűz Mária, akit kereszthordozásainkban segítségül tudunk hívni. Keresztjeink nevelnek, formálnak bennünket. Ezt követően a szentmisén ft. Szijártó László emlékeztetett, hogy küldetésünk a kiszolgáltatott, kirekesztett személyek felkarolása, segítése akkor is, ha a világ kinevet, hátráltat bennünket.

A szentmisét követően megtekinthettük a templomot és meghallgathattuk annak történetét, valamint Virth József plébános atya köszöntötte a zarándokokat. Délután a program a Gödöllői Királyi Kastély meglátogatásával zárult. Bízunk benne, hogy a két napos lelkigyakorlatos zarándoklatról önkénteseink lelkiekben gazdagodva térhettek haza, hogy aztán a mindennapos feladataik, szolgálatuk során a rájuk bízottak javát szolgálják.

A kereszt imája

Keresztet a földön minden ember kap,
Az egyik kisebbet, a másik nagyobbat.
Születhet kunyhóban vagy palotában,
Elkészítve várja az ő keresztfája.
Az a csoda aztán, hogy senki sem látja,
Mint vérzik a válla, hogy sebes a háta.
Van, aki alázattal és lehajtott fővel
Viszi a keresztjét, Krisztusi erővel.
Van, aki könnyen hordja, még nevetni is tud
Még a másik zokog, és le a földre rogy!
Van aki büszkén viszi, hisz más úgysem látja,
Milyen nagy a másik ember keresztfája.
Van, aki zokogva zúgolódva viszi,
Minden sarkon megáll, s ha lehet leteszi,
Van aki dicsekszik, örül, ha megszánják,
Olcsó könnyek sokszor áztatják orcáját.
Van aki keresztjét más vállára rakja
Abban a hiszemben, hogy vissza már nem kapja,
Van aki félrenéz, hol jobbra, hol balra,
Segít társain, segít mert akarja.
Én a keresztemet fiatalon kaptam,
Elfogadni, hej de sehogy sem akartam,
Sírtam lázadoztam még össze is törtem
S ó csodák csodája újra nőtt előttem.
Így aztán fölvettem gyönge vállaimra,
Tudtam, hogy elkísér hűen a síromba
Tövises utamon elgyöngült a lábam,
Vittem a keresztet s meggörbült a hátam.
Elestem, fölkeltem, így ment éveken át,
Vittem és cipeltem a nehéz keresztfát,
Akartam feledni napsütéses tájon,
De a keresztem fáját ott is megtaláltam.
És akik ismernek szinte egytől-egyig
Mind kigúnyoltak és lettek csúfolóim.
Tövises koszorúmat jól fejembe nyomták,
Könnyeim patakját szélesebbre vájják.
Mert hát keresztemet nehéznek tartottam,
Azért hozzá több más kis keresztet kaptam,
Immár ott állnak szeretteim sírján,
Megszaporodott már hatalmas keresztfám.
Meg is öregedtem, a hajam fehér lett,
De az én keresztem súlya könnyebb nem lett.
Naponta növekszik szívemben a súlya,
Vagy én lettem gyengébb, a vállam már nem bírja?
Ó de sokszor, de sokszor szeretném letenni
Azt hiszem, hogy tovább nem bírom már vinni!
Vérzik a szívem is, a lelkem roskad össze,
De az én keresztem hű hozzám örökre.
Cirenei Simon ki vinni segítetted
A Jóisten áldjon jóságodért téged.
Tudom, ha meghalok eltemetnek engem,
Síromra tűzik majd a végső keresztem.
Akkor majd azt mondom: én Uram, Jézusom,
Nehéz a keresztem, most már visszaadom.
Esdve kérem tőled édes jó Istenem
Üdvözítsd,az égbe az én szegény lelkem.
Boldogítsd örökre az én fájó szívem.
(ismeretlen szerző)

Katolikus Karitász - Caritas Hungarica