"Innentől a szívem mindig ide fog húzni" - Egy magyar önkéntes Horvátországban

Husztik Eszter tavaly végzett az ELTE-n orosz-horvát alapszakon. Képzésének javarészét Zágrábban töltötte, megszerette az ottani kultúrát és szinte tökéletesen elsajátította a horvát nyelvet. Több mint 10 napja aktív segítője a Horvát Karitásznak, és ahogy fogalmazott, "addig maradok, amíg szükség van rám, tekintve, hogy nekem is szükségem van rájuk."

Hogyan jött az indíttatás, hogy a horvátországi karitász önkéntese légy?

Husztik Eszter: Onnan kezdeném, hogy az ELTE-n orosz-horvát alapszakon végeztem tavaly. A képzésem nagy részét külföldön, Zágrábban töltöttem, mert tudtam, hogy csak így tudom megtanulni a horvát nyelvet. A város légköre, a horvát kultúra, az emberek és a lehetőségek nagyon megtetszettek, és tudtam, hogy innentől a szívem mindig ide fog húzni. Mikor hallottam a földrengésről, amelynek az epicentruma Petrinja volt (18km-re Sisaktól), akkor azt gondoltam, hogy az önkéntes munkáért cserébe a horvát nyelvet hallhatom minden nap és olyan kapcsolatokat köthetek, amelyek még nagyon fontosak lehetnek.

Mi inspirál és mi motivál ebben a jószolgálati feladatban?

Az elmúlt egy hét kellet ahhoz, hogy fantasztikus barátokat szerezzek, megtudjak sok mindent az itteni emberekről, életmódjukról és őszinte szívből tudjak segíteni. Az motivál, hogy tudom, az erőfeszítés, amit nap mint nap megteszünk, más emberek javára válik. Tudom, hogy az adománygyűjtő raktárban mindenki tiszta szívéből segíteni akar. Inspirál, amikor látom, hogy egész Európa összefog ezekért az emberekért, hiszen önkéntesek egész Horvátországból, adományok egész Európából érkeznek. Jó látni az örömtől csillogó arcokat, amikor átadjuk a családoknak a csomagot, amely nem rejt különösebb dolgokat a lisztnél, sónál és cukornál.

Mi az, ami a segítő tevékenységed részét képezi, azaz mi a feladatod a sisak-i adománygyűjtő központban?

Ez rendkívül összetett, ugyanis nagyon változatos a munka. Európa számos országából érkezik adomány, kamionokat, mikrobuszokat pakolunk ki és be, volt olyan, hogy ruhákat válogattunk vagy halcsomagokat állítottunk össze a sisaki családok számára. Többnyire szortírozni kell a dolgokat, mikor bejön egy kamion, láncba állunk és percek alatt szétpakoljuk.

Talán már látod, mekkora szükség van az adományozásra, a karitatív szervezetek szerepvállalására. Mire van most a legnagyobb szükség odakinn?

Az gondolom, hogy a leginkább a kitartásunkra van szükség, hiszen számtalan ember jön segítségért, boldog-boldogtalan, és nem is feltétlenül mindegyik szorul rá erre a segítségre. Ezt eldönteni persze nem könnyű, nem is tagadunk meg semmit, ugyanakkor frissnek kell lenni minden nap, hogy a munka szabadon folyhasson.

Hány bajba jutott ember fordul meg naponta az adományközpontban, és mi az, amit a legáltalánosabban visznek?

Keddenként és csütörtökönként van csomagátvétel, ez azt jelenti, hogy az emberek csak akkor jöhetnek. Ilyenkor általában 20-30 ember jelenik meg, egy ember egy hónapban csak egyszer jöhet segélycsomagért, hiszen a listán 3 ezren legalább szerepelnek. Továbbá más falvakba is juttatunk élelmiszert, játékot és építőanyagot.

Igaz még csak pár napja vagy kint, de volt már érdekes, különleges eset, ami téged is meglepett?

Ez az egy hét számtalan érdekes szituációt tartogatott, számomra a legérdekesebb a horvát kultúrát szemlélni a mai fiatalok által. Itt most azt említeném meg, hogy egyik nap kamion lepakolás közben egy horvát lány elsőként indult a nehéz terhet leemelni. A lány körülbelül 16 éves és barátnőivel minden nap megjelenik, hogy az iskola mellett még önkénteskedjen a városában.

Meddig maradsz és mit vársz ettől a vállalástól? Alakítani fogja a személyiséged?

Én azt vallom és hiszem, hogy az élet tapasztalatok színes tengere, tehát bármi történjék is, sose az fog számítani, hogy mi történt, hanem az, hogy hogyan reagáltunk az adott eseményre. Biztos vagyok benne, hogy a személyiségem, csak úgy mint a fizikai erőnlétem is fejlődik ettől a tapasztalattól. Hogy miben, arra lehet, hogy csak évek múlva jövök rá, de ez most nem is lényeg. Addig maradok, amíg szükség van rám, tekintve, hogy nekem is szükségem van rájuk. Minden nap tanulok valami újat, amit igyekszek beépíteni a szókincsembe és az életembe.

Hogyan tovább, ha itt "kiszolgálod" az időd?

Erre a kérdésre, csak úgy felelnék, hogy az élet mindig úgy hozza,  hogy érezzem, hasznos, amit teszek. Bizonyára ezután is meg fogom találni, hogy hogyan tudom fejleszteni a tudásom, és közben jól érezni magam. Hogy pontosan hol, azt eddig se tudtam, elég, ha a következő lépést látom.

Forrás: Vaskarika

A+ A-

Képgaléria

1115 Budapest, Bartók Béla út 104. Telefon: +36 1 372 0910

E-mail: office@caritas.org.hu Raiffeisen Bank 12011148-00124534-00100008


Adatkezelési tájékoztató