Aki lélekben mindig borosjuli

Jelenlét-díjat kapott Dr. Boros Julianna

Olvasom, hogy mennyire lehetetlen a társadalmi mobilitás, hogy mennyire meghatározó az, hogy milyen családba születünk. Hogy szüleink iskolai végzettségét nem igen haladjuk meg, hogy gyermekeinknek kijelölt útja van az oktatási rendszerben és a munkaerőpiacon is. És a mondatokat súlyos, évekre visszamenő számsorokkal, statisztikákkal támasztják alá. S amit a számok mutatnak, annak gyakran hajlamosak vagyunk megkérdőjelezés nélkül hinni.

S aztán berobban hozzám Juli, aki épp most utazott több órát, hogy Budapesten személyesen segítsen nekünk. Benéz, beköszön, mintha minden nap tenné, pedig biztos nem találkoztunk már hónapok óta, még az online térben sem. Elnézést kér, mert azonnal eszébe jut, hogy a lovat, amit olyan hosszú ideje szeretett volna nekem megmutatni, még nem találta meg. Valahol a raktárban van, de az is lehet, hogy valami hiba folytán, véletlenül már elajándékozták. Mert időnként összegyűjtik a családban azokat a dolgokat, amik másoknak több örömet okoznának, jobban kellenének. Ja, hogy a ló egyben egy Junior Príma Primissima díj? Másodlagos kérdés.

És hogyan kapcsolódik ez a két bekezdés? Ebben minden megvan, minden benne van, ami Dr. Boros Juliannáról először eszembe jut, annak kapcsán, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat 2023-ban Jelenlét-díjat ad számára.

Mert nézzük csak meg, a statisztika szerint hol kellene lennie Julinak, aki bár Dr.-t visel a neve előtt, a leghitelesebben mégis csak borosjulinak lehet nevezni (igen, így egyben, s nem, nem a tiszteletlenség váltja ki a kisbetűt, hanem az a mérhetetlen alázat, amit, ha akarna sem tudna sosem letagadni). A Tolna megyei mözsi cigánytelepen nevelkedett romungro családban. Szülei egész életükben közfoglalkoztatottak voltak, édesapja nyolc, édesanyja hat osztályt végzett. Szóval, a számok alapján borosjuli most ugyanitt, ugyanígy nevelné gyermekeit. De ő már a kezdetekkor megszakította ezt a kört, hiszen családjukban ő volt az első, aki évismétlés nélkül végezte el az általános iskolát, sőt felső tagozatban, magyartanárának bíztatására tanulmányi versenyeken is részt vett.

S aztán ez a tanári bátorítás, az első sikerek voltak a hajtóerői annak, hogy a középiskolában és az egyetemen számos tanulmányi ösztöndíj birtokosa lett. Szociálpolitika szakon végzett, majd lett egyetemi tanár, doktorált, sőt legutóbb még romológia és romológiatanár szakon is szerzett egy mesteri fokozatot. Így került a lehető legmesszebbre azoktól az alapoktól, ahol maradnia kellett volna a statisztika szerint. És ez nemcsak azt a kitartást és erőt mutatja meg, amit borosjuli magénak tudhat, hanem még azt a rengeteg pluszt is tartalmazza, amit párhuzamosan tanulmányaival azokért végzett, akik a leghátrányosabb helyzetben vannak.

Így Dr. Boros Julianna, munkaidőben egyetemi felvételire készített fel hátrányos helyzetű fiatalokat, tanoda projekt főmunkatársa volt, roma származású állami gondozott fiatalok és velük dolgozó szakemberek számára szervezett tréningeket és programokat, hátrányos helyzetű tanulók iskolai sikerességét segítő pályázati programok munkatársa volt. Továbbá tevékenykedett telepfelszámolási program roma mentoraként, oktatási szakértőként városi anti-szegregációs terv kidolgozásában, vidékfejlesztési programokban. Sőt közoktatási esélyegyenlőségi szakértőként és kísérleti esélyegyenlőségi program szakmai vezetőjeként dolgozott, oktatási ágazati mentorként részt vett “A tanulói lemorzsolódással veszélyeztetett intézmények támogatása” című program megvalósításában, s napjainkig segíti a pécsi roma szakkollégium munkáját.

Hiszen ki tudna nála hitelesebb módon jelen lenni, mint ő, aki lélekben mindeközben az a borosjuli maradt, aki nem tud és nem akar számok alapján azon a helyen maradni, amit társadalmilag kijelölni látszik a számára. S milyen nagy reménység ez mindazoknak az életében, akik ismerik őt, akik látják nap mint nap, hogy a munkának van eredménye, s az általános iskola nem az út vége, hanem csak a kezdete annak.

Nagy öröm, hogy Juli a Karitásznál feladatot vállalt, s ő lett 2020-ban a Végtelen lehetőség - Sellyei járási modellprogram szakmai vezetője. Jól ismeri a környéket, s életet adóak azok a találkozások és együttműködések, melyeket kollégáival a szociális- és közösségi terek létrehozása és működtetése mellett alakítottak ki. Dr. Boros Julianna jelenleg a Katolikus Karitász tíz, Baranya megyei Felzárkózó településének regionális szakmai vezetője, miközben borosjuli a legnehezebb körülmények közt élő családok otthonaiba ellátogatva mutatja meg, miként lehet megvalósítani az embertől emberig érő segítségnyújtást, a bizalom kialakítását, ösztönzi a családokat az együttműködésre és öngondoskodásra. Ő az, aki a legjobban tudja, miként kell figyelni kollégáira, hogy ők erősségeiket és képességeiket minél inkább kibontakoztathassák.

Így mondhatnám, magától értetődő, hogy munkájára felfigyelt a Máltai Szeretetszolgálat, s amikor először adható a Jelenlét-díj nem szervezeten belüli kollégának, rögtön Juli lett az, aki megkapta. S őt ismerve megy majd a többi közé, a raktárba. Borosjuli pedig megy a többiek közé, akikért él, akik eddig és biztosan ezután is számíthatnak és számítani fognak rá.

Szeretettel gratulálunk, s reméljük, még sokat tanulhatunk Dr. Boros Juliannától borosjuliról és arról, hogy mennyire hasznos a számok könyörtelenségét néhány emberi példával megváltani.

Wittmer-Besze Erika