Halkan, csendesen megköszönni– lakhatóbb otthon, biztosabb jövő

Széles összefogásnak köszönhetően vált lakhatóbbá egy háromgyerekes család otthona egy apró kisalföldi faluban. Anna nem akart felhajtást, eleinte a segítséget is vonakodva fogadta el, mégis nagyon örült a támogatásnak, melyben kulcsszerepe volt a Győri Egyházmegyei Karitásznak.

Ahogy karitászos körökben emlegetni szoktuk: minden komplex segítés egy tartósélelmiszer-csomaggal kezdődik. Csaknem egy éve kaptunk jelzést a falu jegyzőjétől, hogy volna itt egy szükséget szenvedő család, adnánk-e nekik egy kis élelmiszert. Adtunk – személyesen vittük ki, részben azért is, hogy saját szemünkkel győződhessünk meg a rászoruló életkörülményeiről. A három cserfes gyermek, a hallgatag asszony és a ház állapota nem hagyott kétséget afelől, hogy komolyabb segítségre volt szükség.

A jegyzőtől tudtuk meg, hogy Anna bántalmazó kapcsolatból menekült gyerekeivel egy védett házba, majd abba a falusi ingatlanba, ahol épp akkor jártunk. Hiányos vakolat, leromlott belső, gyenge közművek. A napközben iskolába, óvodába járó gyerekek este egy koszos dohányzóasztal köré kuporodtak le vacsorázni – ha volt mit. Napközben Anna dolgozott, esténként a nagymama próbált besegíteni.

Első lépésként emberhez méltó körülményeket próbáltunk teremteni a szerény felszereltségű konyhában: adományból érkezett ebédlőasztal, szék, polc és edények. A Katolikus Karitász Szép Otthonok programjának keretében friss csempe került a kopottas falra, illetve hamarosan új mosogató- és konyhaszekrénynek örülhetett a család.

Ezután következett a kert: Anna a mama segítségével rendbe tette az udvart, veteményest alakított ki. Mire benne jártunk a nyárban, lehetővé vált, hogy kicseréljük az utcafronti gyerekszobák ablakait. A kivitelező, látva a család helyzetét, komoly kedvezményt adott. Közben a települési összefogásnak köszönhetően gyűjtés indult a fürdőszoba felújításáért. A gyerekek iskolakezdés előtt tanszertámogatást, karácsony előtt pedig – „Gyerekek karácsonya” elnevezésű programunknak köszönhetően – személyre szóló ajándékokat kaptak szervezetünktől. Apropó, karácsony: a kicserélt nyílászárókkal, a helyrepofozott konyhával, illetve a fürdőszoba remélt felújításával kimondva-kimondatlanul a télre is készültünk. Szerencsére a fatüzelésű kályha működött, tüzelő akadt, az új ablakokat pedig november elejére beépítették.

Ekkoriban indultunk kollégámmal egy újabb adományfuvarra; az autó szinte már magától tudta az utat. Egész napos munkára készültünk: bebútoroztuk a gyerekek szobáit, összeszereltük az elhozott galériaágyat, és további javítási munkákat is elvégeztünk. A nagymama fogadott minket, éppen az egyik, lebetegedett kisfiúra vigyázott. Serényen segédkezett, vizes ronggyal áttörölte az adományba kapott bútorokat, s bár nem mondta, látszott rajta: örült, hogy lánya és unokáinak élete szép lassan egyenesbe került. Közben elkészültek az előtte-utána fotók. Szinte rá sem ismertünk a házra: megújult a fürdőszoba, a konyha, a gyerekszobák, a következő tavaszra pedig a helyére került még két további nyílászáró is.

Már 2025-öt írt a naptár, amikor az iskolába-óvodába járást megkönnyítendő, két biciklit szállítottunk ki a családnak. Anna épp otthon volt, érdeklődésünkre elmesélte, hogyan tanulnak a gyerekek, és megköszönte a segítséget – nemcsak a bicikliket, az egy éve tartót is. Úgy, ahogy őrá jellemző: halkan, csendesen.

Paksa Balázs

kommunikációs munkatárs
Győri Egyházmegyei Karitász