Humanitárius szervezet és lelki közösség - Újjászervezésének 30 éves jubileumát ünnepelte a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász

Jubileumi évének megkoronázásaként nagyszabású rendezvénnyel ünnepelte újjászervezésének 30. évfordulóját november 19-én, védőszentjének, Szent Erzsébetnek napján a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász.

A Szombathely-szőllősi Jézus Szíve templom megtelt a „cselekvő szeretet nagyköveteivel”, a karitász önkénteseivel, munkatársaival, akik önzetlenül teszik a jót a mindennapokban. Róluk és nekik szólt Szent Erzsébet szellemiségén keresztül az a két és fél órás, a lélek tisztaságától fénylő ünnep, amiben köszöntötték a 30 éve alakult karitász csoportokat, az idei év Caritas Hungarica-díjasait, az Év Karitászt Támogató Vállalkozóit, valamint bemutatták azt a képekkel gazdagon illusztrált, impozáns kiadványt, ami a szervezet három évtizedén keresztül „utaztatja végig” az olvasót, érintve a cselekvő szeretet stációit, mérföldköveit.

Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom
"
/Részlet Pál apostol korintusiakhoz írt első leveléből/

„Megmarad a hit, a remény és a szeretet..."

November 19-én az év legjelentősebb ünnepére készült a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász, 30 éves jubileumának csúcseseményére, a Szent Erzsébet Ünnepre. A karitász „lelki otthona", a szőllősi Jézus Szíve templom a szervezet jelképeibe öltözött, plébániai karitász csoportok zászlói díszítették a kórust és a templom oldalfalait. De nemcsak máig aktív csoportjait helyezte fókuszba a jószolgálatai szervezet, hanem megboldogult segítőire is emlékezett, akiket az Úr oltára körül elhelyezett fotókon idézett fel. A tablón ott voltak az alapítók, dr. Konkoly István püspök atya és Győrvári Edith, rajtuk kívül a nemrég elhunyt Mándl Dalma jószolgálati nagykövet és több plébános, valamint plébániai munkatárs. A Szentmisét számukra ajánlotta fel dr. Székely János megyéspüspök.

Az ünnepségen részt vettek a város és a megye vezetői, közjogi méltóságai - mások mellett Harangozó Bertalan kormánymegbízott, dr. Nemény András polgármester, dr. Puskás Tivadar és dr. Ipkovich György egykori polgármesterek -, önkormányzati képviselői, a segélyszervezetek, egyházi intézmények és szakigazgatási szervek vezetői. Együtt ünnepelt az egyházmegyei karitásszal a grazi és a sziszeki egyházmegye jószolgálati szervezete is.

A szentmisén külön köszöntötték az ötéves Horváth Miklóst, a Brenner Óvoda középső csoportos ovisát, aki egy barcelonai műtét előtt áll. Miklóska idegrendszeri sérülést követő agyi bénulással küzd, részt vett már egy robotikus mozgásterápián, ami nagyon szép eredményeket hozott járásának, testtartásának és izomerejének fejlődésében. A barcelonai műtét még többet javítana állapotán, a szentmisén ehhez járultak hozzá a kihelyezett gömbökbe adományukat tevők, dr. Székely János pedig játékot adott át a kisfiúnak.

A mai napon hálát adunk a 30 évért, a sok-sok jócselekedetért" - kezdte a Karitász méltatását Székely János. „A Karitász napjainkban 50.000 rászoruló embernek ad rendszeresen élelmet, tűzifát, almát, ruhát Zala és Vas megye legszegényebbjeire odafigyelve. Közel 400 megváltozott munkaképességű embernek ad nemcsak munkalehetőséget, hanem emberi közösséget, ahova örömmel mehetnek" - emelte ki a megyéspüspök.

A katasztrófák idején a Karitász segíteni tudott a kárpátaljai árvíz, a vörösiszap katasztrófa bajbajutottjain, legutóbb pedig a horvátországi földrengés károsultjain. A Fairplay Kávézóban a szudáni termelőket segítik, hogy a kereskedelmi láncok kikerülésével valóban a termelőkhöz kerüljön az értékesítés haszna. Püspök atya egy bibliai idézettel zárta köszöntő gondolatait: „A tudomány elenyészik, a profétálás véget ér, a nyelv elhallgat, megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet."

A szolgáló szeretet három évtizedét dolgozta fel a Karitász könyve

A szolgáló szeretet három évtizedét egy képekkel és történetekkel gazdagon illusztrált könyvvel tette emlékezetessé és örökidejűvé a katolikus jószolgálati szervezet. A „30 év a szeretet szolgálatában" című 415 oldalas kiadvány bemutatására, könyvhöz kötődő gondolatainak megosztására Ft. Kiss László, körmendi esperesplébános vállalkozott.

Kiemelte, a Karitászban végzett munka nem napi 8 órát jelent. Amikor krízishelyzet van vagy kamiont kell megpakolni, akkor nem „telik le" délután 4 órakor a munkaidő. Amikor olyan helyre mennek, ahonnan mindenki menekül, amikor jégpáncélon kell haladni, olyan időjárási körülmények között, melyet mindenki elkerül, akkor nem beszélhetünk „normális" munkavégzésről. Példaként említette, hogy a Karitász önkéntesei az ünnepnapok előtt átveszik a nagyáruházakban gyűjtött adományokat, majd másnap az ünnepet azzal kezdik, hogy szétosztják a rászorulók között  - sokszor hála, megbecsülés nélkül. A Karitász jelmondatához híven mégis teszi a jót, nemcsak ünnepnap előtt, hanem naponta.

Laci atya egy másik emléket is megosztott a jelenlévőkkel, miszerint ha karitász önkéntesek találkoznak, rögtön arról beszélnek, hány hűtőre, mosógépre van szükség, és ezt hogyan fogják előteremteni. Ezek a különleges jellemzői a Karitászban végzett munkának.

Egy opera akkor jó, ha nyitányából kiderül, miről fog szólni. Ennek analógiájára egy könyv akkor jó, ha a borítójáról kiderül ugyanez. A „30 év a szeretet szolgálatában" című kiadvány borítóján a kereszt Jézus Krisztust és az Ő szeretetét jelképezi, hátoldalán pedig egy templom előtti csoportkép látható. Mindkét fotó egy-egy szakrális emlékhelyen készült, a borító a gencsapáti Szentkúton, a hátlap a kőszegi Kálváriánál. Ami a közös bennük, hogy mindkét alkalommal zarándoklaton, Isten útján járva, a természet csodáit, az Istent kereső ember alkotásait, az imádságos lélek nyomait követve. Ahogy a zarándoklat, úgy a Karitász szellemisége is egy tőről fakad: valódi alkalom arra, hogy az ember nyitott legyen a Teremtő felé. A könyv erről a cselekvő szeretetről szól.

Az egyházmegyei karitászt az eddig eltelt harminc év alatt három főpásztor irányította. Esperesplébános atya a könyv bevezetőjéből először az alapító dr. Konkoly István püspök szavait idézte, miszerint: „Azt korábban is tudtuk, hogy minden egyes kereszténynek kötelessége a felebaráti hozzáállás, hiszen ez a mi Isten-szeretetünk fő-fő bizonyítéka." Ennek a szellemiségnek a gyakorlati megvalósítása volt a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász megalakítása, majd a plébániai karitászcsoportok megszervezése.

2006-tól dr. Veres Andrást választották a szombathelyi egyházmegye püspökévé, tőle is idézett Ft. Kiss László atya a könyvből: „A Szombathelyi Egyházmegyei Karitász az egyházmegye számára létfontosságú szervezet, hiszen az egyház alaptevékenységéhez tartozik nemcsak a hit továbbadása, hanem a karitatív tevékenység is. Biztos vagyok benne, hogy a karitászba vetett bizalmat éppen azért szavazták meg az emberek, mert tudják, minden adományt és segítséget oda juttatnak, ahol a legnagyobb szükség van rá."

2017-től dr. Székely János püspök az egyházmegye főpásztora, akinek a könyvbe írt gondolatai közül a szeretet kettős parancsát emelte ki esperesplébános atya. „A szeretet kettős parancsa - Isten és a felebarát - egymástól elválaszthatatlan. Azt a kezünket, amit imára kulcsolunk, ki kell nyújtanunk a felebarát felé. A kenyeret, melyet az oltárnál megtörünk, meg kell törnünk a szegényeknek."

A kezdetekre úgy emlékezett vissza az atya, hogy a megalakult Karitászt egy szív és egy lélek jellemezte. A szíve, a motorja Tuczainé Régvári Marietta, az egyházmegyei karitász igazgatója, a lelke Győrvári Edith volt. A megalakuló karitász nemcsak egy humanitárius szervezet lett, hanem a szentlélektől átitatott lelki közösség is.

Ezután részletesen ismertette a könyv egyes fejezeteit, elsőként az egyházmegyei karitász csoportokat, ők azok, akik a „nyakukba veszik" mások gondját és baját. Felvillantotta azokat a segélyakciókat, amikben a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász az elsők közt segített: a kárpátaljai és észak-magyarországi árvizek, a devecseri vörösiszap-katasztrófa, a horvátországi földrengés is említésre került. A könyv lapozgatása közben fel-felidézett néhány jelentős eseményt a Karitász életéből, többek közt a Karitász bolt átadását, ami az évek alatt lelki támaszt nyújtó hellyé vált, hiszen a boltba betértek azok is, akiknek csak kedves szavakra, emberi együttlétre volt szükségük.

A könyv rengeteg emléket hozott elő, elevenített meg László atyában, aki olykor a papi köntösből „kilépve" világi közvetlenséggel és kötetlenséggel szólt a felidézett emlékekről, többek közt arról, hogy Edith néni „kedvence" a családsegítés volt. Peregtek a könyv lapjai, elérkeztünk a segítés sárgaköpenyeseihez, a kórházi beteglátogatókhoz, akikre - főként a mai világban - hihetetlenül fontos szerep hárul, hiszen a beteg, magányos embereknek szükségük van lelki támaszra, közös imádkozásra.

Az elnéptelenedő falvak és plébániák szomorú sorsát is felidézte Kiss László atya, ahol a karitász a Kríziskamra-mintaprojekt részeként munkahelyeket alakított ki a megváltozott munkaképességű emberek számára. Ezek az emberek nemcsak munkahelyet, pénzkereseti lehetőséget kapnak, hanem közösséget, ahova jó elmenni, amiben jó létezni. Napjainkban már 400 ember dolgozik ezeken a helyeken.

László atya kitért arra is, hogy a RÉV Szolgálat volt a kedvenc intézménye. Elmondása szerint a szenvedélybetegek nem tudnak önmaguktól meggyógyulni, nekik valóban szükségük van segítségre. Ezek az emberek Isten segítségével gyógyulnak. „Isten az én orvosom" - idézte a Szentírást, majd az eredményes gyógyulás pozitív példájaként Barabás Imrét és Kiss Attilát említette meg.

A könyv napjaink komoly társadalmi kérdéseivel is foglalkozik, érintve a cigánypasztoráció és a migráció kérdését. A Karitászban nemcsak az örül és boldog, aki az adományokat kapja, hanem az is, aki adja. Ehhez kötődően került említésre a gasztonyi cigánygyerekek esete, akik a Németországból érkező játékoknak annyira megörültek, hogy táncra perdülve fejezték ki határtalan örömüket.

A Karitászban az a csodálatos, hogy egy nagy Család vagyunk, ahol tudunk együtt örülni és sírni, sőt vitatkozni is. A könyv fotói nagyon sok emléket idéznek fel és további képeket hívnak elő, olyanokat is, amelyeket nem rögzítettek fényképezőgépek. Vegyétek és olvassátok" - zárta nem mindennapi könyvismertetőjét az esperesplébános.

Elismeréseket is átadtak a jubileumi ünnepségen

A hagyományokhoz híven a Karitász ünnepnapján, Szent Erzsébet Napon az egyházmegyében is köszöntik az idei év Caritas Hungarica-díjasait, akik az október 9-i budapesti országos ünnepségen már átvették elismerésüket. A Szombathelyi Egyházmegyéből négy karitász önkéntes részesült a díjban, Skrapits Andrásné, Skrapits András és Udvardi Zsuzsanna jáki karitászosok, valamint dr. Horváth Sándor nardai karitász önkéntes.

Az elismerések sora az „Év Karitászt Támogató Vállalkozója" díjak átadásával folytatódott. Oklevelet kapott Molnár József vállalkozó, aki rendkívül elkötelezett adományozóként segíti a szegénységben élő gyermekeket, családokat és közösségeket. Elismerésben részesült Glück Erika, a megváltozott munkaképességű dolgozókat foglalkoztató MOVE Zrt. vezérigazgatója is. A pályázati források hatékony felhasználásának is köszönhető a Karitász segítő szándékú szakmai programjainak megvalósítása, ennek elismeréseként vehetett át oklevelet Magyar Mariann és Pántya Erika. Rendszeres támogatója a Karitásznak Dr. Kondor János, aki a kríziskamra projektekben való részvételéért kapott elismerést. A Micimackó Pékség 6 éve támogat adományaival több szombathelyi plébániát, ennek elismeréseként Kissné Kulcsár Mónika kapott oklevelet. A Szombathelyi Egyházmegyei Karitász a kultúra terén is maradandót alkotott a Püspökvár udvarára szervezett magas színvonalú jótékonysági koncertjeivel. Ennek szervezéséért, lebonyolításáért kapott elismerést Németh Gergely, aki tevékenységével jelentősen hozzájárult a nardai karitász tábor működéséhez.

 A „30 év a Szeretet Szolgálatában" című könyv szerkesztéséért, valamint az elmúlt 10 évben a Karitász eseményein készített fotókért kapott elismerést Büki László. Tuczainé Régvári Marietta köszöntötte dr. Sámsonné Sándor Ágnest, a Karitász szakmai igazgatóját is, aki 23 éve kiemelkedő szakmai igényességgel, felelősségtudattal, empatikus hozzáállással és rendkívüli segítőkészséggel végzi munkáját.

Jubileumi emléklapot kaptak azok a plébániai karitászcsoportok, akik 30 évvel ezelőtt alakultak meg. A gencsapáti, jánosházai, celldömölki, Celldömölk-alsósági, letenyei, szentgotthárdi, balogunyomi, kisunyomi, Lenti-i, vépi, őriszentpéteri, ölbői plébániai karitász csoportok, valamint a zalaegerszegi Mária Magdolna, Jézus Szíve, a szombathelyi Szent Márton, Szent Erzsébet, Szent Kereszt Lelkészség, Főplébánia, Kámon és Herény plébániai karitász csoportjának vezetőjét köszöntötte dr. Székely János megyéspüspök és Harangozó Bertalan kormánymegbízott.

Az igazi meglepetés a végére maradt: Tuczainé Régvári Marietta karitász igazgatót köszöntötték munkatársai, Punokovicsné Kovács Zsanett és dr. Sámsonné Sándor Ágnes, a körmendi karitász csoport vezetője, Erős Klára, Szombathely horvát testvérvárosa, Sziszek egyházmegyei karitászának igazgatója, Kristina Radic, és az ünnepség zárásaként Székely János püspökatya, aki az alábbi szavakkal méltatta a jubiláló egyházmegyei karitászt:

„Igen gyakran találkozom a magyar püspök atyákkal és többen mondják azt, hogy Magyarországnak a legjobb, leglelkesebb, legtöbbet tevő Karitásza a szombathelyi. Egyházmegyénknek egyik nagy büszkesége a Karitász. Marietta, úgy gondolom, hogy 30 évvel ezelőtt Konkoly István püspök atya a szentlélek sugallatára látta meg benned azt a hatalmas keresztényi fantáziát, tetterőt, lelkesedést, kitartást, amivel ezt a munkát 30 éve végzed. Az egész egyházmegye nevében szeretném megköszönni a sok energiát, jóságot, lelkesedést, amit beletettél és beleteszel a mai napig. Rengeteg jó gondolatodról, ötletedről nekem mindig az első keresztények jutnak eszembe, a hatalmas keresztény fantázia, ami az ő szegényeket segítő életükből sugárzott. Hálás vagyok azért is, mert tudod a Karitásznak a jó hírét szimpatikusan, nagyon sokak felé közvetíteni, hogy a médiában ne csak rossz híreket halljunk, hanem halljuk az evangélium jó híreit is. Azt is szeretném megköszönni, hogy remek munkatársakat találtál. Ennek a 30 évnek a sok-sok áldása nagyon nagy mértékben a millió munkatárs odaadásából fakad. Köszönünk neked mindent, nagyon büszkék vagyunk rád. Isten bőséges áldását kívánjuk."

A jubileumi ünnepség szeretet-vendéglátással zárult, a fűtött rendezvénysátorban elfogyasztott ebédhez Horváth Meggie és Horváth Tamás adott zenei kíséretet.

A Szombathelyi Egyházmegyei Karitász tevékenysége nem csupán hiánypótló, de hatalmas űrt tölt be. Jézus szava, miszerint „szegények mindig lesznek közöttetek" változatlanul érvényes, nekik pedig segítségre van szükségük. Ezt teszi a karitász szervezett módon, hiszen a 30 évvel ezelőtti apró lépésekből mára kiemelkedő tettek lettek.

Forrás: Vaskarika

Szöveg és fotó: Büki László / Szombathelyi Egyházmegyei Karitász

A+ A-

1115 Budapest, Bartók Béla út 104. Telefon: +36 1 372 0910

E-mail: office@caritas.org.hu Raiffeisen Bank 12011148-00124534-00100008


Adatkezelési tájékoztató