Segítsen, hogy segíthessünk a háború elől menekülőknek!Adományozok

Isten erre a szolgálatra hívott – Beszélgetés a Tamási Karitász Csoport Caritas Hungarica-Díjas önkéntesével

Példaértékű szolgálatuk elismeréseként a Pécsi Egyházmegyei Katolikus Karitász három önkéntese vehetett át idén Caritas Hungarica-Díjat október 15-én az újbudai Magyar Szentek-templomában. A díjazottak egyike Both Béláné, a Tamási Karitász Csoport önkéntese, akit a szeretetből fakadó szolgálatról kérdeztünk.

- Hosszú évek óta tevékenykedik a Pécsi Egyházmegyei Katolikus Karitász önkénteseként. A szeretetszolgálat betölti a mindennapjait. Mi hozta Önt a Karitász önkéntesei közé?

- A szeretet. Tulajdonképpen a gyerekkori emlékeim játszottak nagy szerepet, ahogyan felnőttem, mert a családunkban sok beteg családtag volt, akik ápolásra szorultak, köztük a férjem is. Vele együtt hat embert ápoltam és közben megtapasztalhattam, hogy milyen fontos a rászorulónak, ha valakire támaszkodhat. Amikor a férjem meghalt, megfogadtam, hogy ezt az érzést tovább szeretném adni másoknak, szívből, lélekből, szeretetből.

- A Karitász tamási csoportjának önkénteseként szolgál. A tamási és a pári plébániák területén élők jól ismerik Önt. A szeretetszolgálat mely részében vállal szerepet?

- Bármely feladatról legyen szó, abból kiveszem a részemet, legyen az a rászoruló emberek látogatása, ruhaosztás vagy az adományok eljuttatása. Bevásárlásban segítek, ha kell gyógyszert váltok ki, beteget látogatok. Isten erre a szolgálatra küldött és mindez annyira motivál, hogy úgy érzem, ameddig élek ezt szeretném csinálni.

- Volt-e az önkéntes szolgálat során olyan momentum, emlék, mely meghatározó volt az Ön számára? Amire szívesen gondol vissza, esetleg erőt ad a mindennapokban?

- Talán az az érzés, amikor szegény embereket látok, akik éheznek. Nem tudnék úgy leülni az asztalhoz, hogy tudom, hogy ők éheznek. Sok gyermeket ismerek, akik sokszor úgy fekszenek le esténként, hogy nincs étel az asztalukon. Ezért gondolok egyet, összepakolok némi ennivalót és elviszem nekik. Sok helyen a szülők hiába dolgoznak, a minimálbér kevés, nincs pénz ennivalóra, ruhára. Márpedig ha jön a tél, a gyerekeknek meleg cipőre, kabátra van szükség. Például, ha van a családomban, akiknek nincs már szükségük még jó állapotban levő ruhára, cipőre, mindig ezekre a gyerekekre gondolok, összegyűjtöm és elviszem nekik. Nekem a szeretet, az odaadás és a szolgálat a meghatározó, amit mi önkéntesek teszünk.

- Miért ilyen fontos az Ön számára a másik ember iránti személyes szeretet, a szeretetszolgálat?

- Nem a köszönetért csinálom, nem várom el senkitől, hogy megköszönjön bármit. Akkor vagyok boldog, ha látom a mosolyt, az örömöt és elégedettséget az arcokon, amikor a kezükbe adom a gyümölcsöt, élelmiszert, ruhát vagy cipőt. Amikor látom az örömüket, hogy van, aki gondolt rájuk is. Aki rászorul a jóra, a segítségre, nemcsak legyint egyet, ha kap valamit, hanem ő is szívből fogadja, amit én szívből adok át neki, legyen az egy jócselekedet, vagy bármi. Nincsen szebb dolog annál, mint amikor az ember jót tehet másokkal. Lehetnek ők akár a szomszédaim, vagy bárki más, mert az egész városban felkeresem azokat, akikről hallom, hogy sajnos rossz helyzetben élnek. Elmegyek hozzájuk, beszélgetek velük, az idősekkel is. Az időseknek sokszor a jó szó, a beszélgetés, a meghallgatás és odafordulás talán többet ér, mintha bármi mást adnék nekik. Sokan megkérdezik, hogy mikor jövök legközelebb és ez jó érzéssel tölt el. Olyankor úgy érzem, hogy mind a ketten jól éreztük magunkat. Én adtam, ő meg kapott valamit, ami fontos számára.

- A Pécsi Egyházmegyei Katolikus Karitász önkénteseinek november 5-én, Pécsen megtartott találkozóján személyesen is gratuláltak Önnek, megköszönve szolgálatát. Hogy fogadta az országos elismerést, melyben Caritas Hungarica díjjal méltatták szolgálatát?

- Ez a díj nagyon csodálatos dolog. Annyira megható volt, amikor átvehettem, hogy szavakkal elmondani nem lehet. Hálás vagyok a Jóistennek, amiért ezt a díjat kiérdemelhettem és megkaphattam. Azt vallom, hogy születni kell arra, hogy az ember megértse a szegényeket, akiknek az az apróság, amit adunk nekik, sokat jelent. Sajnos, sok esetben látom, hogy akinek sok van, sokszor abból a sokból sem tud egy keveset adni a szegényebbnek. Nagyon büszke vagyok a díjra és szeretném továbbra is szolgálni a Karitászt. Ezért tettem eddig is és szeretnék ezután is tenni, ameddig a Jóisten engedi, szolgálni.

Fotó: Magyar Kurír, Pécsi Egyházmegyei Katolikus Karitász

Forrás: Pécsi Egyházmegye

A+ A-

1115 Budapest, Bartók Béla út 104. Telefon: +36 1 372 0910

E-mail: office@caritas.org.hu Raiffeisen Bank 12011148-00124534-00100008


Adatkezelési tájékoztató