Születésnap

„Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi, bűne az annak.” (Jakab 4:17)

Intézményünk a Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász Szent Kristóf Ház Fogyatékkal Élők Nappali Intézménye, immáron sokadik alkalommal meghívást kapott Mórra, a Fogyatékkal élők napja alkalmából megrendezett programra, amelyet május 10-én rendeztek.

Készülve, örömmel mentünk és léptünk mi is színpadra. Minden évben ér minket kellemes meglepetés, ami a fellépéseket és a meghívott vendégeket illeti.

Pontosan tudjuk, mennyi munka, türelem és szeretet kell ahhoz, hogy létre tudjon jönni egy-egy mások előtt előadott produktum. Éppen ezért nagy tisztelettel adózunk, amikor egy ilyen alkalomnak a részei és részesei lehetünk.

A szervezők és a program támogatói nem fukarkodnak, ha arról van szó, hogy finomat és jót egyenek, igyanak a résztvevők. (Köszönet nekik.)

Sok színes program várt kicsire-nagyra egyaránt. Az idei évben sem maradtak el a különböző foglalkoztató-állomások, amelyeken, ha ügyes volt az illető, - és miért ne lett volna ügyes -, akkor pecsétet kaphatott az előre regisztrált kis füzetecskébe. Ha minimum hét (azaz hét) állomáson teljesített és pecsét került a füzetbe, akkor az azt jelentette, hogy nem ússza meg a közelben lévő cukrászdában azt, hogy egy fagyit vagy egy sütit (választhatott) elfogyasszon jó étvággyal, megérdemelten.

Olyan jó lenne, ha többen-, és egyre többen látogatnának el olyan emberek is ezekre a rendezvényekre, akik családjuk vagy munkájuk folytán nem érintettek a sérült emberek minden napjait tekintve. Hiszen pont ezért van ez a küzdelem és munka, hogy egyszer majd minden ember természetesnek vegye azt, hogy ugyan nem vagyunk egyformák, hogy küzdünk kisebb – nagyobb nehézségekkel, de a Föld ugyanúgy forog mindenkivel, a Nap is mindenkinek szórja meleg sugarát, és a szél is mindenkihez odafújja a tavasz csodás illatát.

S még egy: Ezen program keretében ünnepelte a Bice-Bóca Hátrányos helyzetűek és Nagycsaládosok Egyesülete, röviden Bice-Bóca Egyesület a 35. születésnapját.

Amikor köszöntötték az Egyesületet és a szervezet vezetőjét Tényi Sándorné Helgát, meghatódtam attól, ahogy sírni láttam. Az ő könnyei az erő, a kitartás és szeretet könnyei voltak. Csak ő tudja igazán, hogy ez az út, amit eddig bejárt sok-sok önkéntes segítőjével együtt, amit véghez vitt/vittek, mennyi lemondással, fáradtsággal járhatott. Nem önmagát valósítja meg, ahogy ma oly divatos ezt a szót, jelenséget használni (jelentsen bármit is), hanem másokért él és dolgozik.

Éltesse az Isten még sokáig! Legyen a Földön nagyon sok „Helga néni!”

Székesfehérvár, 2025.05.20.

Szabó Éva

karitász munkatárs